|
Diós – mákos...
Sütöttem diós–mákos patkót
Karácsonyra, s postára tettem,
Reáírtam: Montparnasse, Párizs,
és a nevedre megcímeztem
Telehintettem mazsolával,
tudom, ezt mindig így szeretted,
kicsinykorodban, csöpp kezeddel
csak a mazsolát csipegetted.
Reád gondoltam Drágaságom,
míg a tésztát gyúrtam, sodortam:
– Hol, merre jársz e pillanatban?...
s önkéntelen egy dalt dúdoltam.
Eszembe jutott, milyen furcsa:
minden érzésem dalba ömlik:
– Diós – mákos, – és a szívemből
már a zene szinte özönlik.
Mazsolarím és mákosritmus
talán ízleni fog e versem,
ez is zene, hiszen az árát
bizony egy versemmel kerestem.
Fogyaszd erővel, egészséggel,
gondolj reám, s karácsony éjjel
nézz a magasba, ott egy csillag
rád mosolyog ezüst szemével.
Találkozunk az égi mécsnél,
mikor az óra éjfélt kondul,
és a könnyek, keserves éve
lassacskán nyugovóra fordul,
találkozunk az égi mécsnél,
azt a csillagot én is nézem,
s mintha szemed sugarát látnám
ragyogni ott a messzeségben.
Várnai Zseni
|
